2014. június 16., hétfő

Japán 5. rész Folytatás

-Szia Nelli...
Lassú mozdulatokkal először csak óvatosan hátranéztünk,azután lassan hátra is fordultunk egész testünkkel.Kíváncsian fordultunk meg... vajon kié lehet ez az idegen hang?! Végül megpillantottuk...nem volt meglepő,hogy Ő az,hisz volt mit az orrunk alá dörgölnie.
-Milán? Hát te? -kiáltott Nelli meglepődötten,s próbált komolynak tűnni előtte.
-Én kérdezhetném ezt tőletek. -mondta a fiú,meglepően kedvesen.Miközben a másikat nézve méregették egymást,Evelin és én hosszasan néztük az unalmas jelenetet. (egymást bámulják...tök uncsiii ) A csendet megszakítva szólaltam meg.:
-Ma van Evi szülinapja,és egy kicsit megünnepeljük ezt a csudi napot-mondtam,kicsit Nellis szavakkal.
-Hát akkor Boldog Szülinapot!De én most megyek tovább,sziasztok!-mondta,heves integetés közben.De mikor elhaladt mellettem és barátnőm mellett,Nellihez lépett,s lassú,lágy mozdulattal megsimította piros arcát. Meglepődötten összenéztünk,hisz a két fél nem szívlelte egymást. De egyben féltünk is attól,hogy még mindig érez valamit iránta...
  Miután végig szerencsétlenkedtünk a pálya nagy részét,azután a büfé fele vettük az irányt.Utunk egy erdőn át vezetett,ahol apró táblák jelezték az irányt. Barátnőm egy pillanatra megtorpant.Kínosan ide-oda nézett,csak hogy ne találkozzon egyikünk tekintetével se.
-Szerintetek mikor veszi észre a táskájába tett brekegő játék békát?!-mondta Nelli apró mosollyal az arcán.
Kérdőn hátranéztünk, s "bökd már ki" tekintettel szemléltük.
-Nem mondtam volna?!-kérdezte furcsállóan.
-Ezt az apró részletet kihagytad...-mondtam idegesen.- de igazi?
-Nem.A japán csaj adta még tudod.Azt mondta,hogy ahányszor kimondja valaki,hogy "Hello csajszi!" Annál hangosabban fog brekegni.-mondta vidáman,s egy szörnyű kacajt tett a mondat végére.Mindannyian összenéztünk és hatalmas röhögéssel kísértük egymást. Végül visszatértünk a földre és mentünk tovább.
  Mikor odaértünk már láttuk,hogy nem lesz ülőhelyünk... Rendeltünk egy epres és egy ananászos shaket. Miközben figyeltük a bárban tartózkodó fiúkat, Milánra lettünk figyelmesek. Egyenesen a pult fele vette az irányt...Neki persze egyből adtak helyet.Egy sört kért ahogy láttam,s a mellette ülő lány fele fordult.A csaj nem lehetett idősebb 17-nél,a haja hosszú barna volt.Kedves bájos lánynak tűnt.Míg végül Milán megszólította:
-Hello Csajszi!Mizujs?-szólt a fiú,s háta mögül nagyon halk brekegés hallatszott.(Ezt még nem vették észre)De mi agyon röhögtük magunkat.
  A lány felállt és idegesen elment.Megértettük,de mi csak néztük tovább a kisebb jelenetet...Pár percre rá,leült mellé még egy lány,neki is köszönt
-Hello Csajszi!-Mizu?-szólt,s háta mögül már hangosabban hallatszott a béka.A kettes számú lány,ugyan azt tette,mint az egyes számú,felháborodottan felállt,s halkan azt mondta neki:Büdös BÉKA! Nah itt már a földön hevertünk,olyan vicces volt.Jött még egy lány...oooh Az is leült mellé,Milán megint köszönt:
-Hello Csajszi!Miujság?-szólt a fiú,s háta mögül már kiabált a brekegő hang,Milán egy kisebb fintort is vetett az arcára,a hang hallatán.
-Te béka vagy?Fúj már!!!-mondta a lány undorral. (megérdemelte)
-Nem!Én nem vagyok béka!-mondta.A lány elviharzott,míg végül Milán egyedül maradt.Hátra nézett ahol mi ültünk...mi gyors lebuktunk az asztal alá,hogy ne vegyen észre.Nem is vett...
  E kalandok után visszamentünk a szállásra,mert másnap indulunk vissza,és össze is kell még pakolni.


Lily :)