-Liliiii,kakilt a kutyus-üvöltötte Evi,mivel ő az ebbel előrébb járt már,mint mi Nellivel.Egy zacskónk már van...300 méter után megint odaüvölt hozzánk.Evelin és Pónó mindig előre szaladnak és mi Nellel hátra maradunk.Egész jól kijönnek...és a táj is szép az erdőben.
-Hozd már a zacskót és ne álmodozz!-szakított félbe barátnőm a gondolkodásból.Odarohantam és felszedtem. -Na egy szeretet zacskóval több lett-mondtam röhögve.És a lányok szakadtak a röhögéstől.Ők tovább mentek az ösvényen észre se véve,hogy én lemaradtam nézni a természet kincseit.Egy idő után persze észrevették.
-Liliii,gyere máár!Ne maradj le-kiabálta Evelin.
-Oh,nem maradok le...megyek a szag után-mondtam nevetve.(elég büdös volt a zacskó...szóval csak a szagot kellett követnem)Kis idő múlva elérkeztünk egy régi,elhagyatott kutyaiskolához.Minden ki volt dobálva zacskók,játékok stb.De a jó az volt,hogy maradtak ott ép akadályok.A lányok egyből elkezdtek hülyülni,megálltak a bejárat előtt és így szóltak:
-Én vagyok a kapu őre.-mondta Nell mély hangon.
-Én vagyok a kódmester.-mondtam extrán monsteres hangon.(elég vicces volt)
-Én meg bekakilok.-mondta Evi vékony hangon.Annyira nevettünk,hogy hasra estünk a röhögéstől.Párszor végig mentünk az akadályokon,de Pónó egyiken sem tudott átmenni.Sajnáltuk,mivel jó feladatok voltak.
-Ha megtud egy akadályt csinálni akkor megeszem a bugyimat-mondta Evelin.Hisz tudta,hogy nem fogja megcsinálni.10 perccel később átugrotta az egyik falécet Pónó.Mi mosolyogva néztünk rá,ő meg hátrált.(háháhááá,olyanok voltunk mint a dementorok)
-Még sem akarom megenni a bugyimat.-mondta barátnőm.Így jár az aki nem hisz a kis Pónóba. (egész jó volt a mai nap) Hát igen,egy átlagos pénteki nap.
Lily :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése