Megérkeztem a város reptéréhez,a mami már ott várt,és nagyban integetett.(istenem de szeretem,csak ne csináljon belőlem hülyét)
-Szia mama-mondtam lelkesen.
-Drága kicsi Lilikém,annyira hiányoztál-egy nagy öleléssel köszöntött a nagyi (közben imádkoztam,hogy ne fulladjak meg)Elindultunk a kocsival a hegy fele,mikor megérkeztünk a régi fa házba találtam magam..Beléptem...és kit láttam meg,ősi ellenségemet:Mr.Nyam-ot,ő egy fehér kis cica.Nem jövünk ki túl jól.Letettem a cuccaim és leültem volna a fotelbe,de erre Mr.Nyam-másnéven Nyomi megelőzött és már is helyet foglalt az ÉN helyemen.
Reggel egy büdös szagra ébredtem és mikor kinyitottam csipás szememet Mr.Nyam-ot találtam az orrom elött.Akkorát sikítottam,hogy a nagyi egyből felrohant.
-Jó reggelt neked is Lili,mi a gond?-kérdezte fáradtan a nagyi.
-Mamaa,mit keres itt ez a kis "mindjárt halott lesz" macska!?-kérdeztem felettébb mérgesen (ha ma még egyszer ilyet csinál ez a macska tuti pokolra küldöm)
- Kicsikém nyugodj le,ez csak egy kis cica...huhh Lili mit ettél te,hogy ilyen szag van?Máskor tarsd vissza azt a kis pukit a WC-ig.-mondta gúnyosan mama.(elegen gúnyoltak ki,még ő is aahhww)
-De,de,de...-dadogtam zavartan
-Na,ne dadogj inkább gyere reggelizni-sürgetett,öreg hangján.
Reggeli után chateltam Nellivel,mivel Evi nem volt elérhető.Nelli megismert pár új arcot,és egy "cuki" fiút,aki az iskolába fog járni szünet után.A neve állítólag valami Milán.
Tíz óra lehetett,mikor reggeli után leültem egy kicsit a TV-t bámulni,egy pohár kakaóval.(egy nagyon értékes csészével,ami a nagyim féltve őrzött emléke volt)Két bambulás között egy nagy csattanásra ugrottam fel ijedtemben,a fotelből.Oldalra pillantottam,és a mama kedvenc csészéjét láttam darabokra törve.A hímzett terítő sem úszta meg szárazon,nagyban úszott a kakaótól.Ekkor jöttem rá,hogy a tettes nem más mint Mr.Nyam!!!Nagyi belépett és csak ekkor fogtam fel,hogy mekkora bajt csinált nekem ez a macska.ÁÁáááááááááááááá....!!!
-Hát mi a fészkes fene folyik itt?!-ordította idegesen a csésze tulajdonosa.
-A macska...és a csésze...és lerepült...és a terítő.Nem én voltam,sajnálom!-dadogtam zavartan és egyben mérgesen.
-Azonnal a szobádba kisasszony,tudod mennyire fontos volt nekem...!-mutatott az emelet fele vezető lépcsőre.(ez a macska elszúrt mindent,közel van a halálához ez a kis #&fg<hg4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése